"A Karate célja nem a gyôzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése!" Funakoshi Gichin
| "A Karate célja nem a gyôzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése!" Funakoshi Gichin |
A Karate-do, ahogy erre a Funakoshi mestertôl származó idézet is felhívja a figyelmet több, mint sport, több mint egyszerû test mozgás. Ez egy életmód, egy szemlélet, tulajdonképpen egy, a harcmûvészeten keresztül gyakorolt szellemi út.
Erre utal, hogy kihangsúlyozzuk: Karate-Do. A 'Do' pedig azt jelenti: Út, pontosabban az az út, amit az ember az élete során "bejár". Ahogy gondolkodik és ahogy ez a gondolkodás a cselekvéseiben megnyilvánul. Aki Karate-Do-t gyakorol, annak megnyilvánulásaiban a Karate-Do alapelveit - jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat - kell minél jobban érvényesítenie. Így a gyakorlás nemcsak az edzôteremben végzett munkát jelenti, hanem hatnia kell az élet minden területére is. A test edzése és a jellem formálása összefügg. A rendszeres, fegyelmezett gyakorlás javítja a koncentráló képességet, az odafigyelést, a kitartást, így a karatéka a munkában, a tanulásban, jobb eredményeket érhet el. "Akiben rend van az rendet hoz létre maga körül" - mondta Konfuciusz. Minél inkább megvalósítja valaki ezeket az alapelveket, annál inkább fog hatni a környezetére is. A 'Do' jelent még módszert is, azt a módot, ahogy maga a Karate-Do hat. Kara-Te, szó szerint üres kéznek fordítható, és természetesen utal arra, hogy ez egy fegyvertelen küzdômûvészet. Az elsô írásjegy a "Kara" az "Üresség" az a kifejezés, ami a Zen-Buddhizmus legfontosabb fogalma. Azt jelenti "Üresnek" lenni, elôítéletektôl mentesen úgy tekinteni a dolgokra, "ahogy vannak", képesnek lenni "kiüresedni", megszabadulni a sokszor rossz beidegzôdésektôl, mindig készenállni új ismeretek befogadására, más nézôpotokból megvizsgálni ugyanazt a problémát. A Karate-Do esetében ez a fajta üresség az eszköztelenségre is utal; ahhoz, hogy a Karate-Do-t gyakoroljuk, az elôbb említett alapelveket érvényre juttassuk nincs szükségünk semmire, nem kell semmilyen különleges képesség, semmilyen speciális dolog, csak saját magunk. A fegyverhasználat, átvitt értelemben bármilyen eszközhasználat, vagy képesség kihangsúlyozása, függôség kialakulását eredményezheti. Így ez a fajta üresség az egyensúly, a harmónia megteremtésének a módszere lehet.
A Karate-Do azonban nemcsak egyfajta elvont elméleti filozofálgatás, hanem egy olyan testedzés is, ami lehetôvé teszi, hogy a rugalmasságunkat, gyorsaságunkat, erônket, állóképességünket, vagyis mindazt, ami a modern értelembe vett egészséghez tartozik megörizzük, sôt fejlesszük. Az elôbb említett elvek csak a rendszeres, kitartó gyakorlás során válnak élôvé. A gyakorlás legfontosabb formája a Kata. A régi idôkben a karatésok az edzéseken csak Katát gyakoroltak és a makiwara segítségével tökéletesítették technikáikat. A Katák összefoglalják a Karate mozgásanyagát, gyakorlásuk során lehet elsajátítani a helyes Kime-t, a ritmust, a különbözô irányú mozgásokat, fordulásokat, kombinációkat, a megfelelô lélegzést. A Katák egy, az évszázadok során kicsiszolt, jól felépített rendszert alkotnak, ami mesterek generációinak a valódi élet-halál harcban szerzett tapasztalatait összegzi. A karatéka elôször az alapkatákat (Heian katák) tanulja meg, majd ahogy elôrehalad a Karatéban, úgy ismerkedik meg az egyre magasabb szintû tudást igénylô Katákkal. (pl. Jitte) Minden Katában van legalább egy kimelkedôen fontos elem - pl. állások, légzés, egyensúly, - amit az adott Kata végrehajtásával a karatéka gyakorolhat, ami azt jelenti: minden Kata egyformán fontos része a Karate-Do-nak. A megismert formagyakorlatokat a Heian Shodan-tól kezdve a magasabb szintû Katákig állandóan ismételni kell, hiszen csak így lehet egyre pontosabban végrehajtani a Katákat és egyre jobban elsajátítani az állásokat, légzést, csípômozgást, kombinációkat, vagyis mindazokat az elemeket, melyek az eredményes küzdelemhez fontosak.
A Katákban elôforduló egyes karate technikák - ütések, védések, rugások -, kiemelt gyakorlására szolgál a Kihon, hatékonyságuk lemérésére a makiwara, és alkalmazhatóságukat a különbözô tipusú Kumite-kben, valamint a Kata-értelmezésekben lehet megtapasztalni. A Gohon és a Sambon Kumite egy-egy támadó és védô technika begyakorlását jelenti, a Kihon-Ippon, a Jiyu-Ippon és a Jiyu-Kumite-ben a távolságot, az idôzítést, és a kontrolt is lehet tökéletesíteni. A Karate-Do a küzdelemben az ellenfél egy technikával történô harcképtelenné tételét hirdeti, ezért minden Kumite célja az Ippon értékû találat elérése, az edzôteremben természetesen szigorú kontrollal. Ami a Katákban a maximális összpontosítással, Kiae-val végrehajtott technika, az a Kumite-ben az Ippon. A Kata, a Kihon, és a Kumite gyakorlása alkotja a Karate-Do gyakorlati részét.
A tanítványoknak a Karate-Do gyakorlásában való elôrejutásukat a mestereik vizsgákon mérik le, és tudásukat különbözô színü övekkel jelzik, ezenkívül a haladók versenyeken vehetnek részt. Funakoshi mester összeegyeztethetetlennek tartotta a Karate-Do szellemiségét a modern nyugati mintájú versenyzéssel, azonban halála után tanítványai Karate-versenyek szervezésével a Karate részévé tették sportot, a versenyzést. A versenyek lehetôséget teremtenek arra, hogy a karatésok egyéni és csapat Kata-ban és Ippon-Shobu-Kumite-ben összemérjék tudásukat, és adott esetben a különbözô bemutatókkal együtt népszerûsíthetik a Karatét. A Karate, mindemellett hatékony önvédelem is. Egyrészt a rendszeres gyakorlással elért önuralom, és önbizalom lehetôvé teszi, hogy a karatés elkerülje az összecsapást, de ha megtámadják, akkor a begyakorolt technikákkal képes megvédeni önmagát.
Összefoglalva: A Karate-Do olyan harcmûvészet, amely lehetôvé teszi, hogy a rendszeres gyakorlás révén, mind a szellemileg, mind a fizikailag teljesebb emberekké váljunk.